Beharangozó

Vágó István a Népszabadságnak adott interjújában hangot adott az intelligens tervezettség felfogásáról szóló véleményének. A tervezettség álláspontját támogató Értelmes Tervezettség Mozgalom (Értem) egyesülete nem értett egyet a népszerű médiaszemélyiség egyes kijelentéseivel, és vitára invitálta. Vágó István a Szkeptikus Társaságot kérte fel, hogy képviselje az ő álláspontját. A párbeszéd fő szabályait a felek rögzítették, Kiss Ulrich jezsuita szerzetesatya pedig elvállalta a vita aktív moderátorának szerepét.

Intelligens Tervezettség

Az intelligens tervezettség álláspontja szerint az univerzumban megfigyelhető fizikai és biológiai rendszerek egy intelligens lény céltudatos tervező tevékenysége nyomán jöttek létre, nem pedig véletlenül, irányítatlan természeti folyamatok révén. A logika és a valószínűség-számítás alapján a tervezettség jelei beazonosíthatóak egyes természeti rendszerek, például a komplex sejtalkotók, vagy a magas információtartalmú DNS-molekula esetén.

Evolúció

Az evolúció során a mai változatos élővilág több milliárd év alatt alakult ki egy vagy néhány egyszerű, kezdetleges formából. Ezt számos különböző tudományterület egymástól független megfigyelései igazolják. Az evolúció lényege az örökítőanyag többféle okból történő megváltozása és az örökletes változatok közti természetes kiválasztódás.

Evolúció vs ID

Az ÉRTEM azaz az Értelmes Tervezettség Mozgalom és a Szkeptikus Társaság vitája

2011.01.29. 21:13 | ÉRTEM Egyesület |

Az ÉRTEM Egyesület 4. válasza

Ésszerű válaszlehetőség-e az intelligens tervezettség az élővilág eredetére?

 

Igen, a tervezettség az ésszerűbb, a meggyőzőbb és a valószínűbb magyarázat.

Figyelemre méltó, hogy levelezőpartnerünk „elhalasztja”, hogy eddigi érveinkkel foglalkozzon. Nem ajánl magyarázatot, hogyan jöhetett volna létre kémiai úton egy szaporodóképes organizmus, sem olyan létező mechanizmust nem említ, amely az élő szervezetek jellegzetességeit létrehozhatná. Nem mutat precíz elméleti levezetéseket, amelyek konkrét anatómiai képleteken illusztrálnák bármely komplex rendszer fokozatos létrejöttének lehetőségét; és nem illusztrálja példák sokaságán, hogy a biológiai struktúrák jelentősen átalakulhatnának. Arra sem ad választ, hogyan jöhetett volna létre intelligens beavatkozás nélkül az élőlények minden emberi alkotást felülmúló, határozottan a tervezettség jeleit mutató összetettsége.

 

MIÉRT NEM KIELÉGÍTŐ MAGYARÁZAT AZ „EVOLÚCIÓ”?

 

Azt halljuk Geréb Jánostól, hogy végtelen idő alatt olyan elképzelhetetlen dolgok is megtörténhetnek, minthogy a szél összefúj egy homokvárat. A probléma, hogy az élet megjelenéséhez nem állt rendelkezésre végtelen idő. Bármilyen esemény, amelynek valószínűsége kisebb, mint 1:10150, azt a statisztikusok a „soha meg nem valósuló” események közé sorolják. Egy elképzelt „primitív sejt” molekuláris alkatrészei spontán megjelenésének pedig trilliószor trilliószor trilliószor kisebb az esélye, mint 1: 10150. 

 

Csak tervezés által, vagy spontán evolúcióval is keletkezhetnek bonyolult struktúrák? Ennek megértéséhez különbséget kell tenni különböző típusú „bonyolultságok” között. Az intelligens tervezettség elemzési módszere épp azt a célt szolgálja, hogy józanul határozza meg azt a határmezsgyét, amelyen túl egy összetett rendszerről magabiztosan ki lehet jelenteni, hogy nem jöhetett létre a természeti törvények, véletlenek, vagy mutáció és szelekció következtében. 

Egy hópehely hatszögletű formája például levezethető a vízmolekula alaptulajdonságaiból és a pelyhet érő környezeti hatásokból. A DNS-molekulában sorakozó sokmillió nukleotid sorrendje viszont nem vezethető vissza semmilyen természeti törvényre. Matematikai okokból kizárható, hogy véletlen mutációk és a szelekció a földi fajokra jellemző precízen kódolt, hatalmas információmennyiséget hozzanak létre.

 

Vitapartnerünk úgy nyilatkozik, hogy az összetett szemek kialakulása „részletesen feltárt fejlődési sor”. Ez ismét csak az evolucionista vándorcirkusz egyik jól ismert, illúziókeltő bűvészmutatványa. Egymás mellé teszik a különböző élőlények szemtípusainak kétdimenziós, egyáltalán nem részletes ábráját, majd a leplet lerántva, sűrű dobpergés közepette kihirdetik, hogy ezek egymásból jöttek létre. Ez a mutatvány azonban nem egy bizonyíték, hanem egy feltételezés, amely távol áll az igazoltságtól. A valóságban egyetlen fényérzékeny sejt sajátos belső felépítésének, és az abban zajló biokémiai mechanizmusok létrejöttére sem tudnak választ adni az evolucionista biológusok.  Ráadásul a látáshoz nem csupán a szem összetett szerkezetére és fotoreceptorokra van szükség, hanem egy soklépcsős biokémiai folyamatra, amelynek révén fényinger hatására információ jut el az agyba. A Darwin-pártiak adósok maradtak e folyamat eredetének részletes magyarázatával is. A látás lépcsőzetes biokémiai mechanizmusa komoly logikai problémát is felvet, mert e láncreakcióban minden egyes lépésre szükség van, így fokozatos kialakulása nehezen elképzelhető. 

Előkerült az a témakör is, hogy vannak-e haszontalan részei az élőlényeknek. Az intelligens tervezettség modellje hatékony válaszokat kínál a gyakran feleslegesnek, vagy csökevényesnek titutált anatómiai részletek, így a férfiak mellbimbója, a nem használt bogárszárnyak és a speciális kígyókarom eredetére is. 

Tehát több logikailag koherens elmélet létezik a biodiverzitás megjelenésére, és a tervezési modell jobban összhangban áll a természetről, illetve a tudatos elmék tervezői tevékenységéről szerzett tapasztalatokkal, mint a darwini hipotézis. Az állítólagos „evolúciós bizonyítékok” csupán egyes biológiai jelenségekről szóló, önkényes feltételezések. Ahogy leveleinkben rámutattunk, a tervezéselmélet minden esetben hatékonyabb magyarázatot nyújt a szóba került biológiai példák eredetére.

 

Ráadásul a dizájn modell sikeresen kezeli azokat a friss tudományos eredményeket is, amelyekről a darwinizmus születésekor és azt követően jó ideig még nem tudhattak. A mikrovilág komplexitásának feltárulásával a darwini megközelítés egyre alkalmatlanabbnak mutatkozik az élővilág értelmezésére. A DNS információtartalma, a sejt információátviteli rendszere, a genetikai kódrendszer, valamint fehérje-alkatrészekből álló, lenyűgöző mikroszkopikus molekuláris gépezetek levetették magukról a kinőtt evolucionista szemléletet, és új paradigma kidolgozását sürgetik.

 

Egyetértünk Geréb Jánossal abban, hogy a fejlődő tudomány korábban elképzelhetetlennek hitt igazságokat tár fel. Így valószínűnek tartjuk, hogy a következő jelentős áttörés az lesz, hogy a tudomány egyre biztosabban felfedezi és leírja az élő- és élettelen természet tervezettségének ismertetőjegyeit. Az ilyen irányú intézményes kutatás folyamatban van, eddigi eredményei megerősítőek és előremutatóak.

 

AZ INTELLIGENS TERVEZETTSÉG MAGYARÁZÓ EREJE 

Mulatságosnak és ellentmondásnak tartjuk azt a kijelentést, hogy egy felsőbb értelem világunkra gyakorolt hatásának felismerése „nem visz előbbre a tudományos megismerés útján”. És ha a tervezettség a helyes válasz, akkor a tudománynak inkább örökre vakvágányon kellene maradnia? Sajátos tudományfelfogás. A tudomány célja az igazság előítéletek nélküli keresése, a tervezettség felismerése pedig mind elvi mind gyakorlati szempontból előbbre viszi a tudományt

Az intelligens tervezettség elmélete, ugyanúgy, mint más tudományos igényű elméletek, eleget tesz az „elvi cáfolhatóság” tudományelméleti feltételének. Elméletileg megcáfolható lenne, de senkinek sem sikerült megcáfolnia. Így az élővilág eredetének tartható és erős tudományos magyarázata. 

Levelezőpartnerünk felveti a kérdést, hogy „hogyan csinálta az intelligens tervező”, vagyis mi lehetett a tervezés módszere. Ezt a kérdést éppen a tudomány módszertana miatt lehetetlen részletesen megválaszolni, hiszen a tervezés ideje és kivitelezője empirikusan elérhetetlen számunkra. A támpontokat csupán a látható világunk leírható törvényszerűségei és az anyagelrendezés megfigyelhető módozatai nyújtják. 

Egy szempontból örömünkre szolgál, hogy szkeptikus ismerősünk saját szavaival megfogalmazta azt a közkeletű feltevést, mely szerint egy tervező értelem talán egy egyszerű alaprendszert hozott létre a múltban, amelyből az evolúciós elképzelés szerint alakultak ki összetettebb rendszerek. Ez az ötlet jelentős előrelépés a szkeptikus-levelek eddigi rideg materializmusához képest, mert ez az elméleti konstrukció legalább korlátozott szerepet engedélyez egy alkotó értelemnek. 

Ugyanakkor a természetben feltárt mintázatok jellegzetességei alapján kizárhatónak tűnik, hogy a biológiai valós világában előforduló genetikai mutációk révén olyan szintű összetettség és fiziológiai folyamathálózat jöjjön létre, mint ami az élő organizmusok szervezetére jellemző. Akár vakvéletlenek idézik elő a mutációkat, akár egy bujkáló értelem, ezek a parányi változások nem képesek komplex élőlényeket építeni

Nem csupán statisztikai valószínűtlenségről van itt szó, hanem elvi akadályokról. Képzeljük el, hogy egy nagyon okos embernek kezébe adunk egy elemes ventillátort, és azt a feladatot adjuk neki, a tengerparti homokot fújva – de hozzá nem érve – építsen egy hattornyú, aprólékosan kidolgozott homokvárat (egy ilyen vár képe volt látható első levelünkben). Sikerrel fog járni a megbízott zseni? Nem, mert az eszköz, amelyet biztosítottunk neki (és amelynek révén korlátoztuk) nem teszi lehetővé a feladat megoldását. Kis homokhalmokat össze tud talán hordani a ventillátor által keltett légmozgás segítségével, de részletesen kidolgozott struktúrákat nem. A józan analízis alapján éppen így bizonyulnak alkalmatlannak az ismert genetikai mutációtípusok arra, hogy magas információtartalmú és rendkívül komplex biokémiai struktúrákat idézzenek elő olyan lépéseken keresztül, melyek során az élőlények mindig életképesek maradnának. 

Ha azonban már a Szkeptikus Társaság tagja is felcsillantja egy felsőbb értelem létezésének és közreműködésének lehetőségét, akkor miért akarnánk korlátozni ezen intelligencia cselekvési lehetőségeinek körét? Ne mindenáron visszaszorítani akarjuk, inkább próbáljunk megérteni a módszeréből annyit, amennyit értelmünk enged – beletörődve, hogy az empirikus úton való megismerésnek egy ponton gátat szabnak a tudomány módszerének köztudott korlátai. 

Az élő szervezetek anatómiai és molekuláris rendszereinek sokoldalú elemzéséből annyi deríthető ki, hogy egy intelligencia az élővilág ma megfigyelhető változásainál jóval szabadabb és grandiózusabb módon, egyszer vagy többször határozottan beavatkozott bioszféránk történetébe. Ennyit lehet megállapítani mindaz alapján, amit mindannyiunk tudománya a fajok testi működéseiről feltárt, továbbá az alapján, amit a természet ok-okozati törvényeiről és arról tudunk, hogy az intelligens cselekvők beavatkozásai milyen megfigyelhető nyomokat szoktak maguk után hagyni. 

Tájékoztatjuk levelezőpartnereinket és az érdeklődőket, hogy az IDEA Center angol nyelvű honlapja több mint negyven, a fentiekhez hasonló, gyakori kérdést válaszol meg az intelligens tervezettségről, közérthető összefoglalásban és tudományfilozófiai mélységben egyaránt. Emellett a Discovery Institute folyamatos tájékoztatást nyújt többek között az átmenetinek kikiáltott fosszíliák és a fajok földrajzi elterjedési mintázatainak objektív elemzéséről, a mikrobiológiai, anatómiai és embriológiai jellegzetességek nagyobb magyarázó erejű értelmezéséről, valamint az eredetkérdések megvitatásának aktuális társadalmi eseményeiről. Hasonló célokat szolgál az Értem Egyesület magyar nyelvű honlapja.

 

Dr. Farkas Ferenc és Tasi István