Válasz az ÉRTEM egyesület 3. válaszára
Most közelítsük meg a problémát kissé másképp. Egy pillanatra halasszuk el az ÉRTEM legutóbbi konkrét érveinek cáfolatát – ezekre következő válaszainkban bőven sor kerül majd – és próbáljunk az ID hívők érvrendszerében lényegi elemet képező „nyilvánvalóság” mentén gondolkodni. Az ID gyakran hoz olyan szemléletes példákat rendszerint az igen összetett, bonyolult struktúrák spontán kialakulásának lehetetlenségét igazolandó, amelyek azt célozzák, hogy az „egyszeri földi halandónak” a dolog rendkívül valószerűtlennek tűnjön, minden további bizonyíték helyett. Pedig az, hogy kinek mi a nyilvánvaló, egyénenként változó.
Például azt írják egy helyen, hogy tapasztalataink alapján tudjuk, a víz és a szél semennyi idő alatt sem, vagyis sohasem képes homokvárat építeni, csak egy értelemmel rendelkező ember. Itt azonnal belefutnak egy logikai ellentmondásba, hiszen tapasztalataink alapján nem tudhatjuk, hogy a víz és a szél sohasem képesek ilyesmit létrehozni, hiszen ennek megtapasztalásához pontosan végtelen időre volna szükségünk. Vagyis itt is voltaképp arra a szubjektív érzetre alapoznak, miszerint „nyilvánvalóan” véletlenül nem jöhetett létre magától egy díszes homokvár, vagy egy óra a sivatagban.
Pedig bizony általában elmondható, hogy a tudomány minél előrébb halad a világ megismerésében, a közvetlen tapasztalatainktól egyre távolabb eső, ezen tapasztalatok alapján többnyire elképzelhetetlen igazságokat tár fel. Igen, a föld gömbölyű és forog, az emberek mégsem röpködnek le róla és nem esnek le a túloldalon. Igen, léteznek szemmel nem látható lények is. Igen, az idő relatív, a lépcső tetején álló ember lassabban öregszik, mint az alján álló. Atomórával igazolva. És még sorolhatnám.
Ugyanakkor valóban joggal feltételezhetjük, hogy a sivatagban talált óra nagy valószínűséggel értelem alkotta tárgy, de egy egészen más szemléletmód alapján. A céltételező értelem, vagy ha tetszik egy intelligens tervező ugyanis sohasem tervez felesleges részeket egy megadott célra készítendő objektumhoz, hiszen annak nem volna értelme, nem járulna hozzá a dolog használhatóságához. Például nem tervez egy olajvezeték belsejébe díszítőelemeket, vagy nem fedezhetők fel egy mai modern gépkocsi motorházteteje alatt egy hintó bakjának elkorcsosult maradványai, pedig a mai autó formája a hintóformából „evolválódott” az idők során.
Hópehely és brüsszeli csipke. Vajon a hópelyhet is tervezte valaki?
Az evolúció, a természetes szelekció azonban másként „dolgozik” ezzel is igazolva a folyamat spontaneitását, céltételező értelemtől való mentességét. Ugyanis az evolúció során többnyire minden megőrződik, ami nem kifejezetten hátrányos az adott faj, populáció fennmaradásának szempontjából. Ilyen haszontalan, de nem zavaró dolgok például a férfiak mellbimbója, az álszárnyas bogarak álszárnya, vagy az óriáskígyó kívülről nem is látható medenceövi csontjainak csökevényes maradványai, amelyek őrzik e lény evolúciós történetének azt a korszakát, amikor még lábasjószágként küzdött a fennmaradásért.
Mondhatnánk erre, miért ne tervezhetne az intelligens tervező olyan dolgokat, amelyek értelmét egyelőre nem látjuk? Miért ne mondhassuk, az intelligens tervező útjai kifürkészhetetlenek? Hiszen, mint állítják „az élőlények felépítését megtervező értelem intelligenciája magasabb, mint az egész emberiségé együttvéve”. Valóban, ha létezik az intelligens tervező, akkor ez az állítás logikusnak tűnik. Innentől kezdve – tehát feltéve, de nem megengedve a tervező létezését – két úton haladhatunk logikailag tovább az intelligens tervezőről történő fogalomalkotásban. Ha feltételezzük, hogy az intelligens tervezőt is tervezte egy még intelligensebb tervező, akkor egy végtelen oksági sorhoz jutunk. Ha nem tervezte senki, hanem öröktől fogva van és lesz, és ennélfogva tehát mindenható, akkor is a végtelen fogalmával kell megküzdenünk. Mindkét esetben eljutunk tehát egy intelligenciájában végtelenül felettünk álló értelemhez.
Miért nem tudományos egy felsőbb értelem tételezése a világ törvényszerűségeinek kutatása során? Mert ismereteink semmivel sem bővülnek ezáltal, vagyis ez a feltételezés nem visz előbbre a tudományos megismerés útján. Tehát például a sivatagban talált óra esetén továbbra sem fogjuk tudni, hogyan készült, milyen anyagokat és hogyan kell feldolgozni hozzá, és milyen törvényszerűségeket kell felismernünk, hogy mindezt megvalósíthassuk? És ugyanez a helyzet az evolúció vonatkozásában is. Az ID hívők állítják, márpedig faj, úgymond magától nem jöhetett létre, bármit is értsenek a faj fogalma alatt. Rendben, de akkor két úton gondolkodhatunk tovább.
Az egyik a stop tábla. Tudósok megállj – kiálthatjuk – hiába is fáradoztok valamilyen spontaneitást tartalmazó modell megalkotásával és igazolásával ebben a vonatkozásban, itt intelligens beavatkozás történt és kész. Egyszerűen ki lett mondva, hogy legyen, és lett.
A másik, és gondolom az ID hívők is ezzel értenek egyet, hogy ez továbbra is kutatandó terület, rá kell jönnünk, hogyan csinálta az intelligens tervező. Vagy hogyan „csinálta” a természet intelligens tervező nélkül. Mindegy, melyik feltételezéssel a tudatunkban közelítjük meg a problémát, azaz hisszük, vagy nem hisszük egy magasabb beavatkozó intelligencia létét, a módszeren ez nem változtat. Hacsak nem ismerjük a biztos módját az intelligens tervező közvetlen megkérdezésének.
Ha most a fentiek fényében vizsgáljuk meg az ID hívők érvrendszerét, akkor ismét logikai ellentmondásra jutunk.
- Az evolúció elmélete hibás.
- Miért?
- Mert ilyen fokú összetettség magától nem jöhetett létre, ez nyilvánvaló. A mi tudósaink ezt be is bizonyították, csak a világ összes többi tudósa ezt nem meri elismerni, mert félnek.
- Rendben, de akkor hogyan jött létre ez a magas fokú összetettség?
- Az intelligens tervező tervezte.
- Ha tervezte, és nem egyszerűen teremtette, akkor a tervezés módszere megismerhető? Kutatható?
- Természetesen.
- Tehát szükségünk volna egy másik modellre, ami arról szólna, hogyan csinálta mindezt az intelligens tervező, hiszen magát a tervezőt nem tudjuk megkérdezni. És ha ennek alapján mi is meg tudjuk csinálni, akkor az elmélet helyes, ha nem, tovább törjük a fejünket. Önöknek van már ilyen elméletük az evolúciós modell helyett?
- Nincs.
- És ez nem gáz? Mégis nem kéne ID alapon valami magyarázatot adni legalább néhány olyan dologra, amelyek az evolúció elméletébe ragyogóan beleillenek? Például a fosszíliákra az átmeneti változatokkal, a jelenkori elterjedési mintázatokra, az anatómiai, fejlődéstani mintázatokra stb. Legalább oly mértékben, hogy egy ilyen elméletet "elképzelhetőnek" tartsunk, valamelyest sejthessük, hogyan dogozott az intelligens tervező. Ja és persze még ott az a fránya csökevényes medenceöv is az óriáskígyóban.
- Ami késik, nem múlik.
- Mondhatjuk-e, hogy arra viszont már rájöttek, hogyan NEM csinálhatta az intelligens tervező? Vagyis például úgy semmiképp sem, hogy mondjuk olyan, látszólag egyszerű alaprendszert hozott létre, amelyet magára hagyva éppen az evolúciós modell szerint kezdtek spontán egyre összetettebb rendszerek kialakulni. Gondoljunk például arra az értelmetlen… tudjuk mire.
- Így van, tudósaink ezt már bebizonyították. Annak a medenceövnek is biztosan megvan az általunk még nem ismert oka.
- Tehát azt tetszenek állítani, hogy miközben „az élőlények felépítését megtervező értelem intelligenciája magasabb, mint az egész emberiségé együttvéve”, az önök tudósai, akik ugyebár összehasonlíthatatlanul csekélyebb intelligenciával rendelkeznek, mint a tervező, bebizonyították, hogy márpedig az evolúció, mint módszer, nem szerepelhetett a nagy alkotó eszköztárában.
Nem folytatnám ezt a képzeletbeli párbeszédet, annál is kevésbé, mert fogalmam sincs, mit lehet erre válaszolni. De majd biztosan megtudjuk.
Mindezidáig tehát egyetlen olyan elméletet ismerünk, amely koherensen magyarázza a mai gazdag élővilág kialakulását egészen egyszerű kiinduló formákból levezetve. Ez pedig az evolúció elmélete. A bizonyítékok lenyűgöző számosságúak, rendkívül szemléletesek, és valóban nyilvánvalóvá teszik az elmélet helyességét. Számos példával éltünk erre vonatkozóan eddig is, és ha szükséges élni fogunk ezután is. Ilyen részletesen feltárt fejlődési sor például, ahogy a fényérzékeny sejtekből, sejttelepekből az öröklődés, a mutáció és a szelekció útján fokozatosan mindenféle összetett szemek alakulnak ki.
Ja, hogy előfordulnak, előfordulhatnak olyan példák, amelyek látszólag nem illenek bele az evolúciós képbe? Vagy hogy tudományos viták zajlanak bizonyos kérdésekről az evolúció modern elméletével kapcsolatban? Igen, valóban így van. Kicsit sántító hasonlattal élve úgy is elképzelhetjük, mint egy nagy puzzle játékot, amelynek dobozborítóján ott van a teljes kép, de a darabkákat nekünk kell összeszednünk. Darwin korában még kevés darabkánk volt, ma már nagyságrendekkel több. Vannak olyan darabkák is, amelyekről még nem tudjuk, vagy vitatkozunk róla, hogy hogyan illeszthetők be a puzzle-ba, de eddig még sohasem találtunk olyan darabkát, amely igazoltan nem ennek a puzzle-nak a része. A lehetőség nyitva áll, ezt nevezzük cáfolhatóságnak, amely erős kritérium minden tudományos elmélettel szemben.
De vajon cáfolható-e egy intelligens tervező feltételezése? Még akkor sem, ha az ID hívei úgy ahogy van, az egész evolúcióelméletet elfogadnák. Ezért nem tudományos, és ezért nem ésszerű válaszlehetőség az intelligens tervezettség az élővilág eredetére.
Geréb János - Szkeptikus Társaság
