Beharangozó

Vágó István a Népszabadságnak adott interjújában hangot adott az intelligens tervezettség felfogásáról szóló véleményének. A tervezettség álláspontját támogató Értelmes Tervezettség Mozgalom (Értem) egyesülete nem értett egyet a népszerű médiaszemélyiség egyes kijelentéseivel, és vitára invitálta. Vágó István a Szkeptikus Társaságot kérte fel, hogy képviselje az ő álláspontját. A párbeszéd fő szabályait a felek rögzítették, Kiss Ulrich jezsuita szerzetesatya pedig elvállalta a vita aktív moderátorának szerepét.

Intelligens Tervezettség

Az intelligens tervezettség álláspontja szerint az univerzumban megfigyelhető fizikai és biológiai rendszerek egy intelligens lény céltudatos tervező tevékenysége nyomán jöttek létre, nem pedig véletlenül, irányítatlan természeti folyamatok révén. A logika és a valószínűség-számítás alapján a tervezettség jelei beazonosíthatóak egyes természeti rendszerek, például a komplex sejtalkotók, vagy a magas információtartalmú DNS-molekula esetén.

Evolúció

Az evolúció során a mai változatos élővilág több milliárd év alatt alakult ki egy vagy néhány egyszerű, kezdetleges formából. Ezt számos különböző tudományterület egymástól független megfigyelései igazolják. Az evolúció lényege az örökítőanyag többféle okból történő megváltozása és az örökletes változatok közti természetes kiválasztódás.

Evolúció vs ID

Az ÉRTEM azaz az Értelmes Tervezettség Mozgalom és a Szkeptikus Társaság vitája

2010.12.19. 23:51 | ÉRTEM Egyesület |

Az ÉRTEM Egyesület 3. válasza

Ésszerű válaszlehetőség-e az intelligens tervezettség az élővilág eredetére?

 

Zsámboki János mindeddig a legkevésbé sem támasztotta alá, hogy a sokszínű élővilág evolúciós folyamatok révén jött volna létre; és bár tagadta, egyáltalán nem tette érvénytelenné a tervezési magyarázatot.

 

1. FOGALMAK ÉS TEÓRIÁK

 

1.1 Léteznek fajok

 

Az általános fajfogalom érdekes elméleti téma, bár egy ilyen fogalom megalkotása nem szükséges az eredetkérdésről szóló párbeszédhez. Ezt előző levelünkben is jeleztük: „Bárhogyan definiáljuk a faj fogalmát, az evolucionistáknak választ kellene adniuk az élőlények különböző molekuláris rendszereinek, szerveinek és egyéb tulajdonságainak megjelenési módjára.”

 

Köztudott, hogy nincs egyetlen olyan fajfogalom sem, amely minden fajra alkalmazható lenne. Ennek okai például, hogy az egysejtűek főként osztódással szaporodnak, míg az összetettebb élőlények ivarosan; továbbá bizonyos fajok keresztezhetőek néhány más fajjal, míg más fajok nem keresztezhetőek; ráadásul az egyes fajokon belül a változékonyság mértéke is változó.

Mindezektől függetlenül az esetek nagy többségében a fajok könnyen megkülönböztethetőek egymástól, éppen ez tette lehetővé elnevezésüket, nyilvántartásukat és hierarchiába rendezésüket.

Arról, hogy a fajok mennyire tekinthetők állandó egységnek, szemléletmódtól függően megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint hosszú idő alatt a fajok jelentősen átalakul(hat)nak, míg mások szerint – változékonyságuk határain belül – állandónak tekinthetjük őket. Az eltérő látásmód ellenére mindkét szemlélet képviselői sikeresen használják a faj koncepcióját.

 

Az eredetvita középpontjában tehát nem a faj fogalmának meghatározása áll. Az igazi kérdés az, hogy milyen módon jelentek meg a különböző fajok, illetve a testüket felépítő molekuláris és anatómiai rendszerek, biokémiai és élettani folyamatok, valamint az egyes fajok viselkedését befolyásoló ösztönök. Mindezek csupán természeti változások, vagy egy felsőbb értelem működésének eredményei?

 

2. Evolúció?

 

Ha valaki azt állítja, hogy az élet minden formája tudattalan természeti folyamatok eredményeként alakult ki, annak legalább három területtel kapcsolatban kellene igényes válaszokat adnia:

 

(1) Hogyan jöhetne létre kémiai elemekből egy komplex, szaporodóképes organizmus, és milyen létező mechanizmus hozhatná létre egy ilyen elképzelt „első egysejtűből” az élővilág minden jellegzetességét?

(2) Elméleti szinten precízen, konkrét anatómiai képleteken le kellene vezetnie, hogyan jöhettek volna létre az egyes biológiai rendszerek működőképes fokozatokon keresztül.

(3) Emellett a gyakorlatban példák sokaságán keresztül részletesen illusztrálnia kellene, hogy a létező biológiai struktúrák idővel jelentősen átalakulhatnak.

 

2.1 Nincs megfelelő mechanizmus

 

Még a feltételezett első, szaporodóképes szervezet eredetére sincs lábon álló materialista magyarázat. Most azonban tételezzük fel, hogy rendelkezésre állnak szaporodóképes lények. Levelezőpartnerünk elképzelése szerint egy rendszerben evolúció indul be, ha három feltétel igaz rá: a benne szereplő egyedek örökítik a tulajdonságaikat; e folyamatban hibák történnek; valamint az egyedek szaporodási esélye különbözővé válik.

 

Valójában azonban e három feltétel teljesülése nem indít be szükségszerűen evolúciót, csupán változékonyságot eredményez. Az előzetesen adott feltételrendszer határozza meg, hogy a folyamatban részt vevő elemek milyen mértékű és típusú változásokra lesznek képesek. A természeti és kísérleti megfigyelések, valamint az állattenyésztési és növénynemesítési eredmények tükrében a földi életformák formái csupán behatárolt változási képességekkel rendelkeznek.

 

Ahogy egy genetikus rámutatott: „Meglepő, ám ritkán emlegetett tény, hogy a genetikusok a világ laboratóriumaiban több mint hatvan éve tenyésztenek muslicákat – amelyek tizenegy naponként új generációt hoznak létre –, ám soha nem láttak új fajt, vagy akár csak egyetlen új enzimet megjelenni.” (Gordon R. Taylor: The Great Evolution Mystery. 1983, 48. old.)

 

2.2 Nincsenek részletes levezetések

 

Annak érdekében, hogy elképzelésüket valószínűsítsék, az evolúcióelmélet támogatóinak saját elméletük követelményrendszere szerint részletes kialakulási folyamatokat is kellene javasolniuk. Onnantól kezdve, hogy az adott tulajdonság még nem létezik, a folyamatot képező genetikai mutációk és a testi változások felsorolásával el kellene tudniuk jutni a tulajdonság mai formájáig. Ilyen tudományos alapossággal megfogalmazott levezetések azonban nem léteznek, pusztán „bemondásos alapon”, képregényszerű képkockák felvillantása alapján kellene hinnünk az evolúciós kialakulás lehetőségében.  

 

2.3 Nincsenek releváns példák

 

Az evolucionista szemléletűek néha azt állítják, hogy ma is megfigyelhetőek olyan esetek, amelyek azt példázzák, hogyan jöhettek létre a ma élő fajok. Amikor azonban felhozott példáikat közelebbről megvizsgáljuk, nyilvánvalóvá válik, hogy azok nem adnak választ az élőlények jellegzetességeinek eredetére.

 

Ha léteznének jelentős evolúciós átalakulások, akkor azt várhatnánk, hogy ezt legalább a rendkívül nagy számban és gyorsan szaporodó egysejtűeknél meg lehetne figyelni. Elgondolkodtató, hogy Alan H. Linton bakteriológus így ír erről:

 

„A bakteriológia elmúlt 150 éve alatt egyetlen példa sem volt rá, hogy egy baktériumfaj egy másikká alakult volna át… Mivel még a legegyszerűbb egysejtű élőlényeknél sem találunk bizonyítékot arra, hogy a fajok átalakulnának, nem meglepő, hogy… a magasabb rendű, többsejtű élőlények egész táborában sincs bizonyíték az evolúcióra.”

 

2.3.1 Az E. coli továbbra is E. coli maradt

 

Vitapartnerünk legutóbbi példája, hogy egy kísérlet során az E. coli baktérium képessé vált a citromsav feldolgozására, amire (oxigén jelenlétében) általában nem képes. A kólibaktérium azonban fakultatív módon tud anyagcserét folytatni, oxigénhiányos környezetben mindig is képes volt beszállítani és feldolgozni a citromsavat. A kísérlet során tehát nem történt más, minthogy ez a meglévő képessége aktiválódott. E parányi változásról még a kísérletet végző tudós sem állította, hogy „új baktériumfajt” hozott volna létre, hiszen a citrát emésztése nem új képesség a faj számára.

A baktériumok meghatározásnál használt szempontok szerint a változáson átesett kólibaktérium továbbra is ugyanaz a faj maradt. Az ilyen mértékű változások belül esnek a baktériumfajok változékonyságának határán. Vitapartnerünk hatásvadász kijelentése, miszerint „új faj” jött volna létre, csak arról árulkodik, hogy egyes elfogult evolucionisták hajlamosak tudományosan megalapozatlan kijelentéseket tenni, amint kilépnek a közvetlen szakmai kontroll alól.

Ha az evolúcióelmélet támaszai mind ilyen bizonyításra alkalmatlan „bizonyítékok”, akkor az elmélet valóban komoly bajban van. Nincs még egy olyan területe a mindennapi életnek vagy a tudománynak, ahol arra akarnának kényszeríteni minket, hogy ilyen hatástalan példákra hivatkozva ilyen nagyratörő feltételezéseket fogadjunk el.

 

3. TERVEZETTSÉG

 

Tervezésen azt értjük, hogy egy tudatos létező előre kigondol valamit, amit létre akar hozni, vagy végre akar hajtani.

 

3.1 Találó hasonlatok

 

Jogos-e az élő szervezetek modellálására egy gyár, egy város, vagy más ember alkotta eszközök, gépezetek példáját alkalmazni? A hasonlatok helyességét mindig annak alapján kell megítélni, hogy pontosan mely jellemzők közötti hasonlóság érzékeltetésére használják őket. Az élő szervezetek sok szempontból hasonlítanak az emberek által alkotott eszközökhöz vagy gépsorokhoz: egymással kapcsolatban álló elemekből állnak, amelyek együttes működése valamely funkciót valósít meg. Bruce Alberts biokémikus (1993 és 2005 között az Amerikai Tudományos Akadémia elnöke) szintén rámutatott e nyilvánvaló hasonlóságra:

 

„Alábecsültük a sejteket… A sejt egészét olyan gyárnak tekinthetjük, amely gondosan összehangolt összeszerelő gépsorok hálózatából áll. E gépsorokat nagyméretű fehérjegépezetek együttese alkotja. Miért nevezzük fehérjegépezeteknek a sejt működését biztosító fehérjék együttesét? Pontosan azért, mert ugyanúgy, ahogy az emberek által feltalált gépek, amelyek hatékonyan működnek a makroszkopikus világban, ezek a fehérjerendszerek precízen összehangolt mozgó alkatrészekből állnak.” (The Cell as a Collection of Protein Machines. Cell, 1998, 291. old.)

 

Más szempontból persze vannak különbségek: az élőlények életjelenségeket mutatnak és szaporodnak, míg az élettelen gépek nem. Ez azonban nem teszi hibássá az összehasonlítást az összetettség és működés komplexitása szempontjából.

 

A gépek és a biológiai szervezetek között létezik egy fokozatbeli különbség is. A földi lények szervezete sokkal aprólékosabban kidolgozott, mint az emberi műszerek mechanikája. Ráadásul az élőlények magukhoz hasonló utódokat tudnak létrehozni. Véleményünk szerint ebből jogosan vonhatjuk le azt a következtetést, hogy az élőlények felépítését megtervező értelem intelligenciája magasabb, mint az egész emberiségé együttvéve.

 

3.2 Kísérletek

 

Felmerült az a kérdés, mi tekinthető az emberi beavatkozás ésszerű mértékének a különböző kísérletekben. Ez attól függ, mi az adott kísérlet célja. Ha vegyületek spontán természeti reakcióit szeretnék modellezni, akkor a lehetőségekhez képest minimalizálni kell az emberi beavatkozások mértékét (ez a Miller kísérletben nem valósult meg). Ha a baktériumok változékonyságát akarják vizsgálni (mint a Biologic Intézet kísérletében), akkor biztosítani kell a baktériumok szaporodási lehetőségét (ez megvalósult).

 

3.3 Dimenzióváltás

 

Logikailag továbbra is két lehetőség áll fenn: vagy szerepet játszott egy felsőbb értelem az élővilág létrejöttében, vagy nem. A leírt ötlet, miszerint egy dimenzióvihar is ide sodorhatott tervező nélkül kialakult élőlényeket egy párhuzamos valóságból, az értelmes irányítás nélküli elméletek kategóriájába tartozik. Ugyanakkor kidolgozható egy másik verziója is, amely szerint a fajok egy felsőbb akarat működésének hatására léptek át egy párhuzamos valóságból a létezésnek erre a síkjára.

 

Dr. Farkas Ferenc és Tasi István