Beharangozó

Vágó István a Népszabadságnak adott interjújában hangot adott az intelligens tervezettség felfogásáról szóló véleményének. A tervezettség álláspontját támogató Értelmes Tervezettség Mozgalom (Értem) egyesülete nem értett egyet a népszerű médiaszemélyiség egyes kijelentéseivel, és vitára invitálta. Vágó István a Szkeptikus Társaságot kérte fel, hogy képviselje az ő álláspontját. A párbeszéd fő szabályait a felek rögzítették, Kiss Ulrich jezsuita szerzetesatya pedig elvállalta a vita aktív moderátorának szerepét.

Intelligens Tervezettség

Az intelligens tervezettség álláspontja szerint az univerzumban megfigyelhető fizikai és biológiai rendszerek egy intelligens lény céltudatos tervező tevékenysége nyomán jöttek létre, nem pedig véletlenül, irányítatlan természeti folyamatok révén. A logika és a valószínűség-számítás alapján a tervezettség jelei beazonosíthatóak egyes természeti rendszerek, például a komplex sejtalkotók, vagy a magas információtartalmú DNS-molekula esetén.

Evolúció

Az evolúció során a mai változatos élővilág több milliárd év alatt alakult ki egy vagy néhány egyszerű, kezdetleges formából. Ezt számos különböző tudományterület egymástól független megfigyelései igazolják. Az evolúció lényege az örökítőanyag többféle okból történő megváltozása és az örökletes változatok közti természetes kiválasztódás.

Evolúció vs ID

Az ÉRTEM azaz az Értelmes Tervezettség Mozgalom és a Szkeptikus Társaság vitája

2010.11.21. 21:24 | ÉRTEM Egyesület |

Ésszerű válaszlehetőség-e az intelligens tervezettség az élővilág eredetére? (Az ÉRTEM 2. válasza) 

Ismét hiányoltuk, és továbbra is várjuk a Szkeptikus Társaság válaszát a címben feltett kérdésre. 

Levelük szerzője Zsámboki János, az MTA Szegedi Biológiai Központjának segédmunkatársa, aki Phd hallgatóként több folyóiratcikkben is közreműködött. Így nyilvánvalóan tudja, hogy egy elmélet vagy állítás alátámasztásához releváns adatokra és érvekre lenne szükség. Írásának példái azonban nem igazolják az evolucionizmus nagyratörő feltételezéseit, és a legkevésbé sem zárják ki a tervezettség lehetőségét. 

Az intelligens tervezettség irányzata egyaránt foglalkozik a materialista evolúcióelmélet hiányosságainak és a tervezettség mellett szóló érveknek a bemutatásával. (A két álláspont logikailag kizárja egymást: vagy csupán értelmi irányítást nélkülöző folyamatok hozták létre az élővilágot, vagy pedig egy külső intelligencia is szerepet játszott ebben. A materialista elképzelés jogos kritikája és a tervezés jeleinek felfedezése egyaránt az intelligens eredet koncepcióját erősíti.) 

Vitapartnerünk azt kérdezi, milyen mértékű befolyás tekinthető egy értelem szerepjátszásának; például ha ő beáll egy fa alá, akkor lehet-e őt a fa, vagy a fa utódai tervezőjének tekinteni. A válaszhoz különbséget kell tennünk egy rendszert létrehozó és egy már létező rendszert befolyásoló okok között. Amikor Zsámboki János beáll egy fa alá, akkor ezzel nem idézi elő sem a fa, sem a fa utódainak a létrejöttét. Testének nehézkedése csekély hatást valóban gyakorolhat a fára, ám a fa és utódai létrejöttének ez nem előidéző oka. 

Az intelligens tervezettség a földi fizikai és biológiai rendszereket abból a szempontból elemzi, hogy megjelenésükhöz elegendő-e az ismert természeti törvényszerűségek, folyamatok és a véletlen működése, vagy inkább olyan jellegzetességekkel rendelkeznek, amelyek az akaratlagos tervezett dolgokra jellemző.  

Hibás állítás, hogy az ID képviselői elzárkóznának bármely kísérlet megvitatásától. Sőt, éppen e megvitatás eredményeként hívják fel a figyelmet egy fontos problémára. A kémiai vagy biológiai evolúció feltételezésének alátámasztását célzó kísérleteknél figyelembe kellene venni, hogy a kísérletet végzők valóban (mai vagy egykori) természeti körülményeket és folyamatokat modelleznek, vagy pedig tudatos beavatkozással jelentős mértékben eltérnek ezektől. Utóbbi esetben a kísérlet eredményei nem evolúció, hanem intelligens tervezés produktumai! (Vitapartnerünk olyan kísérletekre utal, amelyek állítólagosan „az ID álláspontját cáfolják”, anélkül, hogy egyetlen ilyet is említeni tudna. Az ilyen hangzatos, de valótlanságot tartalmazó kifejezések nem viszik előrébb a párbeszédet, és feltehetően csak az olvasóközönség megtévesztésére irányulnak.) 

Zsámboki János nem érti (vagy úgy tesz, mintha nem értené) az okok és okozatok közötti összefüggések érzékeltetésére felhozott példáinkat. Pedig a dolog nagyon egyszerű: azért, mert egy ok bizonyos fajta hatásokat ki tud fejteni, attól még nem biztos, hogy bármilyen hatást ki tud váltani. Kétségtelen, hogy az élőlények szaporodása során néha létrejönnek genetikai mutációk. Azonban ez egyáltalán nem igazolja, hogy a különböző rendszertani csoportokra jellemző anatómiai struktúrák vagy a különböző ösztönprogramok ilyen módon jöttek volna létre, vagy létrejöhetnének ilyen módon. Ez csupán az evolucionisták reménye és feltételezése, a legkevésbé sem a megfigyelésekből és kísérletekből adódó, kétségbevonhatatlan következtetés. Sőt, még olyan részletes elméleti levezetéseket sem tudnak ajánlani, amelyek az evolúcióelmélet saját követelményei alapján képesek lennének apró, hasznos lépéssorozat eredményeként megmagyarázni valamely szerv vagy szervrendszer eredetét – ami elengedhetetlen lenne a feltételezett törzsfejlődés valószínűsítéséhez.

Apró változások                                                                                   

Nem volt és nincs is vita köztünk abban, hogy ugyanazon mutációk bizonyos körülmények között hasznosak, míg más körülmények között károsak lehetnek. Azonban továbbra is kétségtelen, hogy nagyon ritkák az olyan mutációk, amelyek adott környezetükben hasznosnak mutatkoznak. Az igazán lényeges kérdés azonban az, hogy mire képesek a mutációk, vagyis milyen mértékű változást képesek előidézni. 

A sarlósejtes vérszegénység éppen arra jó példa, hogy a fajok megfigyelt változásai kismértékűek és nem építenek új, hasznos struktúrákat. A vörösvérsejtekben található hemoglobin molekula speciális szerkezetében például 574 aminosav kapcsolódik össze. A sarlósejtes vérszegénység esetén egy mutáció következtében ezek közül egyetlenegy aminosav kicserélődik. Emiatt a vörösvérsejtek oxigénszállító képessége csökken, és törékenyebbé válnak. Vagyis a mutáció eredményeként csupán gyengülnek egy létező komplex rendszer funkciói. Az ilyen, fajon belüli kis változások egyáltalán nem adnak választ arra, hogy jöhetett létre például maga a hemoglobin molekula, egy sejt komplexitása, vagy az élőlények anatómiai felépítésének és élettani működéseinek változatossága.

Reteknek se jó, káposztának se jó 

Bárhogyan definiáljuk a faj fogalmát, az evolucionistáknak választ kellene adniuk az élőlények különböző molekuláris rendszereinek, szerveinek és egyéb tulajdonságainak megjelenési módjára. Vitapartnerünk a káposzta és a retek mesterséges keresztezéséből származó Raphanobrassicát hozza fel a „fajkeletkezés” illusztrálására. Ám a hibridizálás és a növénynemesítés lehetősége egyáltalán nem támasztja alá, hogy az élőlények típusai hibridizáció, illetve szelekció útján keletkeztek volna, csupán a létező fajok korlátozott plaszticitásáról árulkodik. 

A felhozott esetben a retek és a káposzta kromoszómái a hibrid utódokban összeadódtak és megduplázódtak. Annak a régóta köztudott ténynek vagyunk itt tanúi, hogy egyes növények képesek egymással kereszteződni. Az ilyen variálódás során azonban nem jön létre új típusú, hasznos biológiai alrendszer, hiszen csak a már létező, keresztezett fajok tulajdonságai jelennek meg keveredve az utódokban. 

A kísérlet a legkevésbé sem árulja el, hogyan jelentek meg maguk a kiindulási fajok, illetve minden más faj. Egészen más feladat létező komplex genetikai állományokat egyesíteni, mint megmagyarázni a kiindulási fajok rendezett genetikai információjának, illetve szervezeti struktúráinak eredetét. 

Azt, hogy egyes növények keresztezhetőek egymással, már Darwin előtt is tudta például William Herbert angol botanikus, sőt Carl von Linné is, aki a fajok rendszerezésének alapelveit és nevezéktanát kidolgozta. Ők a hibridizációban csupán az eleve adott fajok kombinálásának lehetőségét látták. Ez a szemléletmód minden ellentmondás nélkül ma is fenntartható. 

Továbbá a kromoszómaszám többszöröződés az állatvilágban rendkívül ritka. Ez a jelenség jellemzően csak a növények kisebb hányadánál fordulhat elő. A kromoszómaszám többszörözéssel létrejött változatok pedig általában érzékenyebbek a betegségekre, külső hatásokra, csökkent a regenerációs- és szaporodóképességük. Az említett kísérlet így sem a fajok eredetének mechanizmusára nem kínál általános magyarázatot, sem nem igényel evolucionista értelmezést. Épp olyan tehát ez a példa, mint a Raphanobrassica növény maga: levele a retekéhez, gyökere a káposztáéhoz hasonló – emberi szempontból teljesen haszontalan. 

Azt látjuk, hogy az evolucionisták rendelkeznek egy elmélettel, mely szerint az új tulajdonságokkal bíró fajok és nagyobb rendszertani egységek korábbiakból alakultak ki. Nincsenek azonban példáik, amelyek az állításukat igazolnák. Vannak továbbá gyakran idézett példáik, amelyek viszont nem az alapállításukat támogatják. Meglehetősen sovány teljesítmény egy százötven éves hipotézistől. 

A baktériumfajokról 

Előző levelünkben idéztünk egy szakembert, aki szerint senki sem figyelte meg, hogy bármikor egy új baktériumfaj jött volna létre. Zsámboki János azt kéri, fejtsük ki, mit értünk baktériumfaj alatt. Egy tankönyvi meghatározást ajánlunk figyelmébe, mely szerint: „minden mikróbafaj a hasonló sajátosságokat mutató törzsek összessége, amelyek jellemző különbségeket mutatnak a többi fajt reprezentáló törzsektől”. (Pesti Miklós (szerk.): Általános mikrobiológia) 

Az evolúcióelméletben kétkedő tudósokról 

Levelezőpartnerünk azt kérdezi, miben számít érvnek a darwinizmusban kételkedő nyolcszáz tudós petíciója. Abban, hogy az evolucionizmussal szemben komoly tudományos kritika fogalmazható meg, és hogy e megközelítésnek napjainkban egyre szélesedő bázisa van a tudományos közéletben. Vannak ID-támogatók, akik élettudományi területen dolgoznak. Mások pedig a tudományos gondolkodás általános logikáját követve hívják fel az evolucionisták figyelmét arra, hogy merész következtetéseik nem következnek a megfigyelési adataikból. 

Ha pontosan szeretnénk tudni, hogy a tudományos közösség melyik álláspontot milyen arányban támogatja, ahhoz a megkérdezetteket előzetesen pontosan tájékoztatni kellene a darwinizmus kortárs kritikáját képező érvekről. Emellett meg kellene szüntetni azt a társadalmi nyomást, amelyet az uralkodó evolucionista tábor sok képviselője alkalmaz az alternatív nézeteket megfogalmazókkal szemben. A tervezettségi érvek tudós támogatóit ugyanis gyakran nem szakmai érvekkel akarják meggyőzni, hanem lejáratással, kirekesztéssel, vagy akár az állásukból való eltávolítással próbálják őket megfélemlíteni, eltéríteni álláspontjuk képviseletétől. 

Egyetértünk azzal, hogy a tudományos problémákat nem szavazással kell eldönteni, hanem alapos intellektuális elemzésnek kell őket alávetni. A materiális evolúció hívei jelenleg nem képesek olyan (elméletben és gyakorlatban igazolt) folyamatot megnevezni, amely elő tudná idézni a biológiai valóság összetettségét. Az ok-okozati összefüggések ismerete alapján jelenleg egyetlen olyan tényezőt ismerünk, amely biztosan képes lehet az élőlények szervezetére jellemző rendezettséget előidézni. Ez a tényező pedig nem más, mint egy magasrendű értelem.

Dr. Farkas Ferenc

Tasi István