Beharangozó

Vágó István a Népszabadságnak adott interjújában hangot adott az intelligens tervezettség felfogásáról szóló véleményének. A tervezettség álláspontját támogató Értelmes Tervezettség Mozgalom (Értem) egyesülete nem értett egyet a népszerű médiaszemélyiség egyes kijelentéseivel, és vitára invitálta. Vágó István a Szkeptikus Társaságot kérte fel, hogy képviselje az ő álláspontját. A párbeszéd fő szabályait a felek rögzítették, Kiss Ulrich jezsuita szerzetesatya pedig elvállalta a vita aktív moderátorának szerepét.

Intelligens Tervezettség

Az intelligens tervezettség álláspontja szerint az univerzumban megfigyelhető fizikai és biológiai rendszerek egy intelligens lény céltudatos tervező tevékenysége nyomán jöttek létre, nem pedig véletlenül, irányítatlan természeti folyamatok révén. A logika és a valószínűség-számítás alapján a tervezettség jelei beazonosíthatóak egyes természeti rendszerek, például a komplex sejtalkotók, vagy a magas információtartalmú DNS-molekula esetén.

Evolúció

Az evolúció során a mai változatos élővilág több milliárd év alatt alakult ki egy vagy néhány egyszerű, kezdetleges formából. Ezt számos különböző tudományterület egymástól független megfigyelései igazolják. Az evolúció lényege az örökítőanyag többféle okból történő megváltozása és az örökletes változatok közti természetes kiválasztódás.

Evolúció vs ID

Az ÉRTEM azaz az Értelmes Tervezettség Mozgalom és a Szkeptikus Társaság vitája

2010.10.31. 17:28 | ÉRTEM Egyesület |

Ésszerű válaszlehetőség-e az intelligens tervezettség az élővilág eredetére? (Az Értem 1. válasza)

 

Köszönjük Meszéna Géza levelét, bár hiányoltuk válaszát a címben feltett kérdésre. Véleményünk szerint az intelligens tervezettség (intelligent design, rövidítve ID) ésszerű és igen valószínű válasz az élővilág eredetére.

 

Okok és következmények

 

Az ID szemléletmódját támogató tudósok szerint tudományos módon vizsgálható az a kérdés, hogy milyen okok hozhatták létre az élő szervezetek összetettségét, illetve az ennek alapjául szolgáló genetikai információt.

Alapvetően két válasz lehetséges: (1) kizárólag tudattalan, értelmi irányítást nélkülöző természeti okok állnak a háttérben; (2) egy értelemmel rendelkező ok, vagyis egy gondolkodó lény is szerepet játszott az élő szervezetek létrehozásában.

 

Még Richard Dawkins evolucionista biológus is úgy határozza meg a biológiát, mint „olyan összetett dolgok tanulmányozása, amelyek úgy néznek ki, mintha valamilyen célra megtervezték volna őket”. (A vak órásmester, Előszó). A kérdés az, hogy ez a tervezettség vajon valóságos, vagy pedig csak látszólagos.

 

Ennek eldöntéséhez alapos elemzésnek kell alávetni mindazokat a folyamatokat, amelyek az uralkodó felfogás szerint szerepet játszottak a biológiai sokszínűség és komplexitás létrehozásában. A kérdésünk az, hogy ezek az okok milyen típusú hatások kiváltására képesek (vagyis milyen eredményeket produkálhatnak rövidebb vagy hosszabb időtávlatban, és milyeneket nem).

 

A világunkban működő ok-okozati összefüggések alapján tudjuk, hogy egyes okok milyen típusú eredmények létrehozására képesek. Például tegyük fel, hogy egy elhagyatott tengerparton megpillantunk egy aprólékosan kidolgozású, hattornyú homokvárat. Vajon létrehozhatták ezt az építményt a tenger hullámai és az ott uralkodó széljárás? A válaszunk nyilvánvalóan „nem”, mert tapasztalataink alapján tudjuk, hogy a víz és a szél semennyi idő alatt nem képesek erre, csak egy értelemmel rendelkező ember. Ha azonban csak kis dombokat figyelünk meg a homokos parton, akkor joggal feltételezhetjük, hogy ezeket a víz és a levegő mozgása idézte elő, mert ezek az erők fizikailag levezethető módon rendelkeznek ezzel a kapacitással.

 

A biológia világában egyrészt azt kell megvizsgálnunk, hogy tudattalan kémiai folyamatok képesek lehettek-e önszaporító szervezetek létrehozására (és hogy lehetséges-e egyáltalán az életjelenségeket pusztán anyagi összetevők működéséből levezetni). Korunk biológiatudománya még a sejtek sok alapvető összetevőjének létrejöttéről sem tud kielégítően számot adni, nem hogy egy teljes sejt összetettségéről.

 

Másrészről azt kell megfontolni, hogy a mutációk és a kiválogatódás milyen mértékben képesek megváltoztatni az egyes fajokat. Lehetséges-e, hogy a fajok mai jellegzetességei a leszármazás folyamata során, korábbi fajok apró átalakulásai révén jöttek létre? Bár vitapartnerünk szerint „sok-sok példát” lehet erre mutatni, érdekes módon egyet sem említ közülük.

 

Az ID-t támogató szakemberek objektív elemzése szerint az ismert mutáció-típusok nem hoznak létre elegendően változatos és újszerű alapanyagokat új szervek, szervrendszerek, új testformák megjelenéséhez. A szelekció így egyszerűen nem tud miből válogatni, hogy jelentősen új biológiai jellegzetességeket válasszon ki és őrizzen meg. (Ebben a több milliárd éves időtávlat sem segít, ahogy a szél sem hord össze könnyebben homokvárat hosszabb idő alatt.)

 

Mire képes a mutáció és a szelekció?

 

Képzeljünk el egy gyárat, ahol sorozatban gyártanak egy szerkezetet. A gyártás során létrejönnek ugyan kis gyári hibás termékek, de e szemetesbe kerülő selejtek („mutánsok”) között nem lehet rendszeresen olyan új találmányokat találni, amelyek eltérő műszaki feladatok ellátására lennének alkalmasak. Az élőlények a gyári termékektől eltérően szaporodásra képesek, de ez nem válaszolja meg a faji sokszínűség eredetét. Ugyanis az a mutációs-szelekciós mechanizmus, amelynek a fajok létrejöttét ma tulajdonítják, minden megfigyelés és kísérlet szerint alkalmatlan arra, hogy akár egy, akár több lépésben komplex biológiai struktúrákat és élettani folyamatokat hozzon létre.

 

Egy evolúciós folyamatnak sok olyan lépést is magában kellene foglalnia, ahol a leszármazottakban megjelenő „újdonságok” érzékelhető túlélési előnyt biztosítanak számukra a fajtársaikkal szemben. A megfigyelések szerint azonban a mutációk túlnyomó többsége semleges, ártalmas vagy halálos a leszármazottakra nézve. A ritka előnyös mutációk pedig csak fajon belüli kisebb módosulást eredményeznek, nem hoznak létre hasznos új molekuláris vagy anatómiai struktúrákat. A baktériumok rezisztenssé válása esetén sem jön létre új faj. Az evolúció feltételezett folyamatát tehát nem igazolták a gyakorlatban, és elméleti szinten sem került levezetésre részletesen, konkrét példákon keresztül.

 

A materialista ideológia befolyása a tudományban

 

Végletes naivitásnak tűnik vitapartnerünk azon megállapítása, miszerint az evolúcióbiológia világnézet-független természettudomány. Hiszen az evolucionizmus (a fajok egymásból való kifejlődésében való hit) maga egy világszemlélet. Ennek persze vannak vallásos és ateista változatai, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a természet tényeiből kiindulva csak evolúciós módon lehetne gondolkodni a fajok eredetéről. A tudományfilozófia és a tudományszociológia megállapítása szerint a kutatók világképe nagyon is befolyásolhatja, hogyan kezelik és értékelik a megfigyelési adatokat, vagyis hogy milyen paradigma szerint gondolkodnak. A materialista ideológia mellett elkötelezett tudósok gyakran nyíltan is beismerik, hogy világképük korlátai miatt nem hajlandóak számításba venni az anyagi okokon túlmutató magyarázati lehetőségeket. A tudomány azonban nem azonos sem a materializmussal, sem az evolucionizmussal.

 

Tények és értelmezések

 

Nem igaz, hogy a biológia eredményei igazolnák az evolúciós szemléletet – csupán az történik, hogy az élővilág jelenségeit a legtöbb tudós ma így próbálja értelmezni. Ez azonban nem az egyetlen, és meglátásunk szerint nem is a legsikeresebb értelmezés. A kövületek például nem alkotnak folyamatos átmenetet egyik fajból a másikba, így nem bizonyítanak evolúciót.

 

Nyilvánvalóan téves és megtévesztő vitapartnerünk azon állítása, mely szerint az egyes fajok molekuláris biológiájának és DNS-ének megismerése „korábban elképzelhetetlen tisztasággal mutatta meg a leszármazási utakat”. A szakirodalom szerint éppen ellenkező a helyzet: a molekuláris vizsgálatok sok esetben teljesen zavarossá tették a törzsfákról alkotott elképzeléseket, melyeket korábban az anatómiai hasonlóságok alapján alakítottak ki. Többek között a Science folyóirat írt erről: „A genomok összehasonlítása nem csak hogy nem tette világossá, hogyan evolválódtak az élet nagyobb csoportjai, hanem összezavarták a képet.” Véleményünk szerint a Szkeptikus Társaság csak tájékozatlanságról és saját felfogásának dogmatikus jellegéről tesz tanúbizonyságot, amikor már több mint egy évtizeddel ezelőtt a szakirodalomban megcáfolt tévhiteket ismétel.

 

Napjainkban egyre nagyobb távolság figyelhető meg az evolúcióelméletet problémáit elemző irodalomból kirajzolódó kép, valamint a teória tankönyvekben és közmédiumokban tálalt, „problémamentes” változata között. Az elmélet alapállításai valójában olyan mértékben meginogtak, hogy már doktori fokozatú tudósok több mint nyolcszáz fős tömege tudományos okokból, petíció formájában határolódik el tőle. Eközben a darwini elképzeléshez körömszakadtáig ragaszkodó népszerűsítő szerzők vállvetve próbálják takargatni a nagyközönség elől „sérthetetlen” elméletük hiányosságait, mint egy súlyos nehézségekkel küszködő vállalat magabiztosnak mutatkozó szóvivői.

 

A geológia, a paleontológia, a molekuláris biológia, a genetika és a bioinformatika tényanyagából valójában egyáltalán nem következik szükségszerűen evolúciós felfogás. Az „evolúció” tehát nem egy tudományos igazság, hanem csupán korunk hangzatos kifejezésekkel megtűzdelt, mitologikus eredetmagyarázata.

 

Mit állít az intelligens tervezettség?

 

Ahogy a világgazdaságot nem csak marxista szemlélettel lehet vizsgálni, úgy a természetet sem csak darwinista látásmóddal lehet tudományosan megközelíteni. Az intelligens tervezettség irányzata természetesen elfogadja a természettudományok és a biológia leíró tudásanyagát, például mindazokat a tudnivalókat, amelyek az élőlények testi felépítésére és élettani működéseire vonatkoznak. Ugyanakkor kétségbe vonja az ezek eredetéről szóló uralkodó hipotéziseket.

 

Az ID támogatóinak többsége – így e sorok szerzői is – elfogadják a Föld több millió éves korát. Azonban úgy vélik, hogy a földtörténet idejére való hivatkozás egyáltalán nem oldja meg a fajok eredetének problémáját, mert a szaktudományok megfigyelései szerint nincs olyan tudattalan természeti mechanizmus, amely bármennyi idő alatt képes lehetett volna a földi biodiverzitás létrehozására.  Eszerint egy külső értelemnek szerepet kellett kapnia e folyamatban. (Ahogy az evolúcióelméletnek több változata létezik, úgy az intelligens tervezettség támogatói között is különböző felfogások léteznek például arról, hogy az intelligens beavatkozás egyszer vagy többször valósult meg.)

 

Az élőlények szervezetei felépítésüket és működésüket tekintve a világegyetem legösszetettebb struktúrái. A testi molekulák felépítését szabályozó nagymennyiségű genetikai információ sejtekben zajló feldolgozása pedig elképesztő rendszerezettséggel zajlik. Darwin korában e jelenségek többsége ismeretlen volt, korunk tudománya pedig képtelennek látszik ezek evolúciós módon történő kialakulásának elmagyarázására.

 

Tapasztalati világunk ok-okozati rendszere, a valószínűség-számítás és az informatika alaptörvényei alapján egyetlen olyan tényezőt ismerünk, amely képes az élőlényekhez hasonló magasan strukturált, információban gazdag rendszerek létrehozására, ez pedig nem más, mint az értelem. Bár a tervező kiléte a tudomány módszertanával nem vizsgálható, az értelmes tervezettség nyomainak jellegzetességei megfogalmazhatóak és beazonosíthatóak.

 

Dr. Farkas Ferenc és Tasi István