Beharangozó

Vágó István a Népszabadságnak adott interjújában hangot adott az intelligens tervezettség felfogásáról szóló véleményének. A tervezettség álláspontját támogató Értelmes Tervezettség Mozgalom (Értem) egyesülete nem értett egyet a népszerű médiaszemélyiség egyes kijelentéseivel, és vitára invitálta. Vágó István a Szkeptikus Társaságot kérte fel, hogy képviselje az ő álláspontját. A párbeszéd fő szabályait a felek rögzítették, Kiss Ulrich jezsuita szerzetesatya pedig elvállalta a vita aktív moderátorának szerepét.

Intelligens Tervezettség

Az intelligens tervezettség álláspontja szerint az univerzumban megfigyelhető fizikai és biológiai rendszerek egy intelligens lény céltudatos tervező tevékenysége nyomán jöttek létre, nem pedig véletlenül, irányítatlan természeti folyamatok révén. A logika és a valószínűség-számítás alapján a tervezettség jelei beazonosíthatóak egyes természeti rendszerek, például a komplex sejtalkotók, vagy a magas információtartalmú DNS-molekula esetén.

Evolúció

Az evolúció során a mai változatos élővilág több milliárd év alatt alakult ki egy vagy néhány egyszerű, kezdetleges formából. Ezt számos különböző tudományterület egymástól független megfigyelései igazolják. Az evolúció lényege az örökítőanyag többféle okból történő megváltozása és az örökletes változatok közti természetes kiválasztódás.

Evolúció vs ID

Az ÉRTEM azaz az Értelmes Tervezettség Mozgalom és a Szkeptikus Társaság vitája

2010.10.28. 11:17 | Sceptical |

A Szkeptikus Társaság első válasza az ÉRTEM egyesület első kérdésére:

„Ésszerű válaszlehetőség-e az intelligens tervezettség az élővilág eredetére?”

A Szkeptikus Társaság ebben a vitában az evolúcióbiológia tudományán belüli szakmai közmegegyezést képviseli az evolúcióellenes mozgalom általunk nem tudományosnak tekintett nézeteivel szemben. Elvileg bármilyen feltételezés alkalmas versenytársa lehetne az evolúcióelméletnek, ha az élővilág fejlődésének leírását úgy tenné lehetővé, hogy legalább akkora magyarázó erővel bírna, mint más tudományterületek megalapozott elméletei, valamint ha nem mondana ellent azoknak. Jelenleg egyáltalán nem egyértelmű, hogy az intelligens tervezettség elképzelése hogyan illeszkedne a tudományba, a megfigyelések mennyiben támasztanák alá, és milyen prediktív (előrejelző) erővel bírna. Ezért az értelmes tervezettséget nem tartjuk alternatív tudományos elméletnek, s a jelenlegi párbeszédet se két tudományos elmélet közti vitának tekintjük.

Az evolúcióbiológia – más természettudományokhoz hasonlóan – világnézet-független természettudomány. Ez azt jelenti, hogy művelői között különböző vallások követői, valamint agnosztikusok és ateisták egyaránt előfordulnak – de ez a körülmény az adatgyűjtést, vagy a megszerzett ismeretek értékelését, a szakmai párbeszédet soha nem befolyásolja. Az evolúcióbiológia meghatározóan sokat köszönhet Charles Darwin-nak – de a tudomány mai álláspontját természetesen a modern kutatások szabják meg. Darwin munkássága óta eltelt idő alatt rengeteg új ismerettel gazdagodtunk, gondolataink sokat finomodtak.

Az [1] hivatkozás az egyik legfrissebb bevezető szintű egyetemi tankönyv a témában. Egy ilyen tankönyv mögött természetesen egy hatalmas elsődleges tudományos irodalom van, amely a részletekbe menő tudást tartalmazza – s amely irodalmat, annak puszta mennyisége miatt, egy vitában csak példálódzó jelleggel, egyes kérdések megvitatásakor lehet idézni.

E tudásanyagnak két alapvető eleme van. Az egyik a földi élet története, a fajok egymásból való származása. A másik az evolúciós változások magyarázata, a szelekció elmélete. A leszármazás régről ismert gondolata Darwin főműve nyomán vált a tudományon belül általánosan elfogadottá. A szelekció gondolatát viszont Darwin – és vele egy időben Wallace – vetették fel, de csak jóval kettejük halála után vált a szakmai közmegegyezés részévé. Az utóbbihoz meg kellett érteni az öröklődés mibenlétét (a géneket), ki kellett dolgozni a populációgenetika matematikai elméletét, és meg kellett vizsgálni populációk genetikai összetételét, azok változásait laboratóriumi és természetes populációkban egyaránt.

Az evolúciót igen sok tényező befolyásolja. De azt gondoljuk, hogy a létrejövő változatok közötti szelekció az, amely az élőlényeket környezetükhöz alkalmazkodottá teszi, tervezettségük látszatát létrehozza. A szelekció működése drámaian egyszerű, három feltételen múlik. Az első az öröklődés. A második az örökítő anyag (irányítatlan) változása, mutációk, kereszteződés és más folyamatok révén. A harmadik pont maga a szelekció, ami annyit jelent, hogy két különböző élőlény nem azonos eséllyel szaporodik. Amelyik viszonylag előnyösebb tulajdonságokkal bír, az több utódot hoz létre, amelyik viszonylag hátrányosabb tulajdonságokkal rendelkezik, az kevesebb utódnak adhatja tovább saját génjeit. A szelekció elméletének szerves része az a gondolat, hogy a változásoknak sok kis lépésen keresztül kellett lezajlania. Nyilvánvaló tény, hogy egy bonyolult szerv, vagy sejtalkotó mintegy varázsütésre, a semmiből való megjelenésének az esélye elenyésző. Ez a valószínűtlenség az az érv, amelyet már Darwin korában is felhoztak az elmélettel szemben – s ez az érv kerül elő manapság is új megfogalmazásokban. Az evolúcióbiológia azonban éppen azt mutatja meg sok-sok példán keresztül, hogy ezek a folyamatok végbemehetnek kellően nagyszámú és elegendően kis lépésen keresztül, sok nemzedék alatt. Ma is folyamatosan megfigyelünk sok-sok olyan kis lépést, amely része lehet egy hosszabb evolúciós történetnek. Nem állíthatjuk, hogy a kis lépéseken keresztül haladó utat már minden esetben felderítettük – nagyon sok esetben nem. Azonban egyetlen egy olyan esetről sincs tudomásunk, amelyben valahogyan bizonyítani lehetne egy ilyen út lehetetlenségét.

A modern evolúcióbiológia szerves része korunk természettudományának. Az élet történetéről szóló képünk összhangban van a Földnek a geológia által feltárt történetével, egyes geológiai korszakok izotópos módszerekkel meghatározott korával. Az élőlények rendszerezéséből kikövetkeztetett evolúciós történetet a modern biológia számos új, független eredménye visszaigazolja. Például a modern molekuláris genetika feltárta az élőlények örökítő-anyagának szerveződését és a kapott DNS-szekvenciák elemzéséből származó adatok megerősítették a kövületek, valamint a ma is élő élőlények vizsgálatából származó adatokat.

Fontos érteni ezen tudásrendszer egészének teljes nyitottságát a nagyon erős megcáfolhatóság irányába (falszifikálhatóság). Ha tehát az evolúciós leszármazási történet alapjaiban lenne érvénytelen, akkor rendszeresen ellentmondásba kellene hogy kerüljön újabban előkerülő kövületekkel, a molekuláris genetika eredményeivel. A molekuláris biológia és genetika, a bioinformatika napjainkban zajló tudásrobbanása különösen erős helyzetet teremtett. Egyértelműen kiderült, hogy a legalapvetőbb molekuláris folyamatok minden földi élőlényben azonosak. Az élőlények örökítőanyagának közvetlen összehasonlítása, az egyes DNS molekulák bázissorrendjének meghatározása korábban elképzelhetetlen tisztasággal mutatta meg a leszármazási utakat. A leszármazási történet számos, korábban bizonytalanul ismert része vált tisztává a génszekvenciák elemzése révén. Megtörténhetett volna, hogy a genetika egy teljesen más evolúciós történetet mutat, mint amit az élőlények rendszerezéséből és a kövületek vizsgálatából korábban megállapítottunk. Ez azonban nem következett be. Az evolúciós elmélet ezzel az elmúlt évtizedekben sikeresen jutott túl egy minden korábbinál erősebb ellenőrzésen. Nagyon nehezen képzelhető el, hogy ennek a számos, egymástól nagyon különböző tudományterületnek az eredményei csak véletlenül illenek egymáshoz.

Felhívnánk vitapartnereink figyelmét arra, hogy ugyanez az adathalmaz számukra is lehetővé fogja tenni, hogy minden kétséget kizáróan, senki által le nem tagadható módon bebizonyítsák igazukat – feltéve, hogy tényleg igazuk van. Ahogy ma azonosítani tudjuk az evolúció során bekövetkező véletlenszerű változásokat és egyre több esetben tudjuk bizonyítani egy változás szelekció által hajtott voltát, úgy annak is feketén-fehéren ki kell derülnie, ha egy bonyolult génszekvencia minden előzmény nélkül jelenik meg. Talán már máig ki kellett volna ennek derülnie? Ezt nem tudjuk biztosan, de azt, hogy eddig semmi ilyesmi nem derült ki, azt igen.

Alapvető igényünk e vitában, hogy vitapartnereink határozzák meg pontosan álláspontjukat a tekintetben, hogy mit fogadnak el, és mit nem egyrészt az evolúcióbiológia, másrészt a modern természettudomány egészének álláspontjából, illetve tegyék nyilvánvalóvá, hogy a számos, egymásnak kölcsönösen ellentmondó evolúciótagadó irányzat melyikét képviselik, mit állítanak egészen pontosan.

Például az Intelligent Design (Értelmes Tervezettség) képviselői gyakran úgy definiálják álláspontjukat, mintha az csak a mechanizmust, a szelekciót vonná kétségbe, az evolúciós történetet magát viszont nem. De tovább olvasva gyakran kiderül, hogy a fajok egymásból való származásának gondolata sem igazán elfogadott a körükben. S talán még a Föld 4,5 milliárd éves kora sem – és ezzel természetesen a geológia, kozmológia, fizika és számos más tudományág temérdek állítása sem. Ha vitapartnerünk elfogadja az evolúció történetét magát úgy, ahogy a tudomány leírja, akkor a vitában koncentrálhatunk a mechanizmusra. Ha azt sem fogadja el, akkor felesleges mechanizmusról vitázni. Ha nem fogadják el a Föld szakirodalom szerinti korát, akkor mit állítanak helyette?

Várjuk tehát vitapartnereink önmeghatározását.

(Meszéna Géza - Szkeptikus Társaság)

[1] N.H. Barton, D.E.G. Briggs, J.A. Eisen, D.B. Goldstein, N.H. Patel: Evolution. Cold Spring Harbor Laboratory Press, Cold Spring Harbor, NY, 2007